A szervók impulzusszélesség vezérelt motorok.
Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a motornak egy impulzus szélességgel lehet megadni, hogy milyen pozícióba álljon.
A motor vezérlőjének első része egy impulzusszélesség->feszültség konverter.
Ez megméri a kapott impulzus szélességét, majd annak alapján egy adott feszültséget generál.
A vezérlőbe be van égetve a minimum impulzus szélesség (minIW) és a maximum impulzus szélesség (maxIW).
A generált feszültség maximális értéke közel megegyezik a bejövő tápfeszültséggel. Ezt a maxIW elérésekor adja ki magából.
A motor nem ezzel a feszültséggel lesz meghajtva. Ez csak egy referencia feszültség.
A szervó tengelyén egy potmétert helyeztek el. Ahogy fordul a tengely, úgy változik ellenállása.
A poti egyik vége V a másik pedig GND-re van kötve. A középső lábán pedig egy referencia feszültséget kapunk.
Na most már van 2 referencia feszültségünk. Az egyik referencia feszültésg a motor aktuális pozícióját jelzi, a másik pedig a jövőbeni pozícióját.
A cél, hogy a két referencia feszültség egyenlő nagyságú legyen, tehát a motor elérje a kívánt pozíciót.
Ehhez ez a két feszültség rá van engedve egy harmadik egységre, ami összehasonlítja a két feszültséget.
Ez a harmadik egység képes a feszültségkülönbségek alapján meghatározni, hogy a motort jobbra vagy balra kell forgatni ahhoz, hogy
a két referenciafeszültség egyforma legyen. A referencia összehasonlító közvetlenül vezérel egy H-hidat ami a motornak szükséges áramot adja.

Az impulzus szélességek szervónként eltérőek. Ami fix, az az, hogy minden szervó 1500us széles impulzus hatására áll középállásba.
Vannak olyan szervók, amik -60° és 60° között mozognak. Ezek általában 1200-1800us közötti impulzust kapnak.
A nagy mozgásterű szervók -90° és 90° közötti tartományban képesek mozogni. Ezek 650us és 2350us közötti impulzusszélességgel vezérelhetőek.
Az impulzust nem elég egyszer kiadni, hiszen a fenti leírás alapján hamar kiderül, hogy analóg elven működnek.
A motor csak egy nagyon rövid ideig kap tápfeszültséget. Ez a rövid idő alatt nem biztos, hogy a szervó képes elérni a kívánt pozíciót.
Ha az impulzus konverter nem kap jelet, akkor a motort sem gerjeszti, tehát a rendszer "elernyed".
A digitális szervóknak általában elég egy impulzus, hiszen a digitális vezérlés addig hajtja a motort, amíg el nem éri a kívánt pozíciót.
Az impulzushiányos időben lévő "elernyedés" ezekre is ugyanúgy jellemző.
A bevett gyakorlat az, hogy másodpercenként 50* vagy 60* küldjük el a jelet a szervónak. Ez a meghajtási frekvencia eléggé rugalmas.
Én már hajtottam analóg szervót 65hz impulzusokkal is, a digitálisok pedig általában a 300hz-et is bírják.
50hz-es vezérlésnél, ha a szervónak fix impulzusokat adunk és kézzel megpróbáljuk eltekerni a tengelyét, akkor úgy remeg, mintha 50hz váltóáramról lenne táplálva.
Innen is érzékelhető, hogy az impulzusmentes időszakban a szervó elernyed.